Volt egy nagyon győnyörű pár,

Egy barna fiú és egy barna lány...

Boldogok voltak hosszú éveken át,

Bárcsak ilyen lenne az egész világ!

De örökké semmi sem tarthat,

A fiú útja másfelé haladt,

Szerelmük ma már csak egy emlék maradt,

Egy álomszép álom foszlott szerte

A lány zsebkendője könnyeit nyelte!

Megváltozott minden..

Sajnos ő nem felejt könnyen,

Aki most ránéz az utcán azt kérdi magától,

,,Miért?,,-hisz nemrég még repült a boldogságtól,

És most meg épp hogy nem hal meg a szomorúsától!

Már elteltek hosszú-hosszú hónapok ,

S a lány még mindig a srác miatt zokog..

Egy srác miatt,ki most másra mosolyog,

S smásnak küldözget óriási virágcsokrot..

Szerették egymást hosszú éveken át

Nem mondták hogy elhervadt a virág..

Fájdalom s könny ragyogott a szemében..

Hát nem jutottam eszedbe egyszer sem?

Már mások ülnek kis piros padjukon

Olyanok akik szerelmesek nagyon.

Kár hogy engem már nem tud szeretni..

Nekem ez nem megy ily könnyen...

Még mostis emiatt folyik a könnyem!

Mire e levél hozzád elérkezik

a Síró kislány már nem létezik!

Nem láttál hulló csillagot?

Én voltam ki eltávozott!

A temetőben egy harang fájdalmában kondul

A sok kisírt a szem a kis sír felé fordul..

A sírban egy kislány nyugodt

Ki már hónapok óta nem mosolygott!

Erdő mélyén egy kis híd alatt találtak rá,

De sajnos akkor késő volt már!

A srác kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe,

Mikor a postás fekete levelet nyomott a kezébe..

A levél hangulata boldogtalan volt

Egy lány szerelméről s haláláról szólt!

A fiú könnyes szemmel meredt a papírra,

Őrülten futott a temetőbe....sírva!

Zokogva rogyott a kis sír elött térdre

Rájött nem kellett más lány szerelme

Csak ezt az 1 lányt szerette!

Sírva átkozta magát

Mért nem jött elöbb rá erre?!

Szél fújt át az éji temetőn

És a fiú fejét a kis sírról felemelte

Fájdalmas hangon valaki megszólalt: SZERETLEK!

Majd a fiú ujra a sírra borul

S ezt mondta szenvedve:

,,BOCSÁSS MEG NEKEM!,,